Gyilkos 1310 a jegy fogyás

Adalékok Farkas István Vihar után című művéhez Két prémes úrihölgy elsétál egymás mellett a sétányon. Soha ennél pihe-békésebb témát  A kép azonban már első rápillantásra nyugtalanítóan feszült, baljós, irracionális.

Hogyan sikerülhetett ezt a tartalmat gyilkos 1310 a jegy fogyás az idilli témába belegyömöszölni? Nézzük ehhez végig a kép alkotóelemeit, s kiderül. A mű szerkezete tele van belső ellentmondásokkal, logikai törésekkel és olyan feszültséggócokkal, amelyek kényszerítően terelik a nézőt a festő udvarába.

• Hízhat és fogyhat?

Tehát a képépítési elemek, sorjában. Pontjellegű elem talán a két szemüreg sötét foltja, mely vonzza a figyelmet. A házak vakablakai rímelnek rá. A vonalak. Laza, biológiai nem mértani egyenesek. Egy derékszög: zavarba ejtően agresszív az öregasszony könyöke.

Görbék: a legfeltűnőbb a vonalrendszertől elütő pontos, geometrikus óriás ív a háttérben. Fontos szerepe van. A foltrendszer.

A főtéma körül izgatottabban zsúfolódnak a foltok. Kicsik, egzaktak, szögletesek. A szélek felé a formák bágyadnak, nőnek. A tér.

Első percben még békebeli, hagyományos, reneszánsz perspektíva. Ami messzebb van, kisebb és halványabb.

De mi az a vakító lila ív ott hátul? A téri rendet fölborítja. Bal felét még talán elhinnénk - az domb, de a jobb fele váratlanul sokkal közelebb van és teljesen anyagtalan. Érdemes hát a kép téri helyzetét végignézni. A tábla függőlegesen három mezőre osztott. Mindháromnak gyökeresen más a tere. A bal oldal.

Tágas, csodazöld rét, domboldalra fut. Mintha hegytetőről néznénk. Így mutatja az előtérben meredeken lefutó kerítés is. De miért látni akkor a keresztléc alsó síkját? Az alulnézet békaperspektíva ugyanis a középső mezőre jellemző. Ám van a kerítés téri helyzetének egy egészen más értelmezhetősége is. Éspedig egy teljesen magától értődő: a sétányt szegélyezi. Ellenőrizhetetlen és eldönthetetlen, mert ahol a lécek talajt érnének, ott váratlanul teljesen elmosott a rajz. A középső mező alulnézetnek hat.

Talán nem vagyok biztos benne mert a két figura fölcsúszott a képen. Dombtetőn állnak, és mi alulról nézzük őket? De ha a nagy ház előtti teret nézzük, hol itt a domb?! Egyébként is a lila figura vállára egyértelműen fölülről látunk rá!

Mégis, leginkább alulnézet: az öregasszony így milyen monumentális! A fa lombja és a vele összemosódó barna felhő tőlünk kb. Szobában vagyunk, a barna kalap súrolja a barna felhőmennyezetet. Zavarja a téri rendet a lila asszony hátára ragasztott ház is. Ilyen durva kompozíciós hibát kevesen engedhetnek meg maguknak Ez az épület egyébként is több értékű.

Egyszínű az előtte lévő földdel, teteje pedig olyan sötét, akár a prémgallér a közelében. Rajza, mérete szerint azonban Az átellenes bal  felső ház színe, mérete ugyanakkor pontos, távolságot érzékeltető. Talán méterre gyilkos 1310 a jegy fogyás tőlünk. Végül nézzük a jobb oldali képharmadot. Felülről ez is zárt. Ez a gondolat köti a gyilkos 1310 a jegy fogyás.

Előtere is hasonló szerkezetű, azonban világosabb: nyitottabb. Középen pedig egy léckerítésdarab kapu? Körötte oldott festésű zöld tér, de nem lehet mező, hiszen függőleges! Ez a folt betakar a másik oldalról érkező lila ív aljába. Igen ám, de mi történik a két paravánsík között? És hova veszett el a szintén jobb oldalról induló zöld domboldal?

A két figura valami nagy-nagy földcsuszamlást takar. Talán ha kicsit odébbmozdulnának A tömbszerűség.

Szabadíts meg a gonosztól!

Első nézésre megint csa minden rendben, a figurák hangsúlyozottan körplasztikák. A szoknyaráncok, a lila kabát önárnyéka. De miért vízszintes zárású a második szoknya alja? A házak pedig paravánok vagy még inkább makettek egy terepasztalon. Az anyagszerűség. Föntebb már utaltam rá. Ezenkívül az előtér hangsúlyozottan, megfoghatóan: föld. Föld, de gyanúsan sík ez a felület, és a mellékalak lábainál még tükröz is.

A szoknya melletti terület pedig aránytalanul világos, ezért anyagtalan. Ilyen a bal alsó mező zöldje is, szinte fluoreszkál! A fatörzs: anyagszerű. A lombok viszont teljesen értelmezhetetlenek. Ott van még az a két gyilkos 1310 a jegy fogyás. Illetve: hol vannak?

(PDF) Acta Historiae Litterarum Hungaricarum 33 Új folyam 2 | Hász-Fehér Katalin - vipvilaga.hu

A főfigura: a ruha bár elnagyolt, de értelmezhető, pontos. Az arc már teljesen más logika szerinti: elmosódott, maszkszerű, kicsit túl didaktikusan is az.

A lila asszony orrán viszont még csúcsfény is van! A színek ellentmondásai. A barna árnyalatok gazdagsága a natúra megnyugató érzetét kelti. De a zöld mező, a lila ív nem e gyilkos 1310 a jegy fogyás. Végül a nyers lila szín váratlan fordulattal a kabáton köznapi divatszínként tér vissza! A két nem természeti szín önálló életet él a bal oldali zöld és a lilahatározottan rímelnek egymásra, felerősítve egymás irracionalitását. Természeten túli, kívüli rendet, harmóniát teremtenek egymás között.

Döbbenetes ötlet. A lila figura színe révén hozzájuk kötődik, a főalak színe pedig az e világhoz: földszínű.

És mégis ő itt az idegen! Micsoda keresztrím! A tónusok. Hasonlóak a foltrend logikájához. A középtájon kontrasztos. Legerősebb a lüktetés a főalak feje körül, odavonzza a szemet. A megvilágítás. Az erős napsütés a hátunk mögül jön.

A nagy ház homlokfala teli fényben ereszének árnyéka. De a bal oldali égen is fényözön: ott is kell lenni egy napnak! A lila figura előtt az árnyék szintén erre utal. Ha pedig a főfigurát nézzük: a mellén a fény, mintha föntről, a lombok közül jönne Az évszak. A barna lomb, de áttételesen a főalak barnája és a táj kihaltsága is őszt sugall. Mellette pedig ott a harsogó zöld A festéstechnika indulati és pokolian biztos kezű, sok helyen alla prima.

Vajon papíron vagy fejben készítette elő ilyen pontosan a képet a festő? A falemez több helyen kilátszik, ami gyors munkára utal. Festékkezelése néhol akvarellszerű, de anyaga tempera.

A felületkezelés egységesnek hat. És mégis! Atmoszférikus, nagybányais, oldott-elmosott felületek. Ugyanakkor szinte a gesztusfestés gyilkos 1310 a jegy fogyás megoldott, de egyszersmind trecento felfogású is: a tájat csak megidéző, a foltokat egy-egy színfelülettel kitöltő ábrázolás.

Acta Historiae Litterarum Hungaricarum 33 Új folyam 2

A kompozíció összességében centrális. De a középpont szándékoltan, zavaróan kettős a két összetapadó figura, sőt valójában a köréjük gyülekező házak foltja is az. A mellékmotívumok sugárirányban rendeződnek, mint a mágnes erővonalait mutató vasreszelék. A középponttól távolodva a kép egyre üresedik, a festésmód elnagyoltabb és lágyabb.